Helyi, szezonális termékek

Ma, amikor gyakorlatilag minden az egész évben rendelkezésünkre áll, az olyan apró örömök, mint a tavasszal megjelenő első retek és hagyma, elmaradnak számunkra.

Egyre inkább azt halljuk,  hogy azt kell ennünk, ami az adott  évszakban  éppen megterem, így felfedezhetjük  a friss,  helyi élelmiszerek bőségét. Nemcsak a zöldségeknek és a gyümölcsöknek, hanem például a  juhtúrónak – bryndzának, a bárányhúsnak vagy a halnak is van “szezonja”. 

Van ebben egy kis orvostudomány – hiszen ezeket az ételeket már évszázadok óta hagyományosan fogyasztjuk, és megvannak a “génjeink”, hogy feldolgozzuk őket. És ami a szezonban megterem, ami a szezonra jellemző, az a legegészségesebb és legtápanyagdúsabb, amit az otthoni főzésben felhasználhatunk. 

Van ebben egy kis ökológiai és gazdasági vonatkozás is – az adott élelmiszer -növény vagy gyümölcs természetes körülmények között terem, nem utazik át a bolygón keresztül,  a helyi termelők állítják elő, akiknek megélhetést biztosít. 

Van ebben egy kis ezoterika is —  a kínai orvoslás szerint a szezonális és helyi élelmiszerek tartalmazzák annak a helynek a talajának és levegőjének az energiáját, ahol élünk, és amellyel éppen harmóniában vagyunk. 

Ma, amikor gyakorlatilag minden egész évben elérhető számunkra, az olyan apró örömök, mint a tavaszi első retek és hagyma, a későbbi borsó vagy újkrumpli, vagy az első gyümölcsök – cseresznye vagy eper, elvesznek számunkra. 

A szezonális,  helyi ételek varázsa 

Nem kell télen epret enni, mint a Tizenkét hónap megnevezésű mesében. Ez a mese mára már csaknem valósággá vált,  viszont a mai Maruskának nem kell a téli tájat átszelő fáradságos utat megtennie a tizenkét  hónap egyikéhez, csak el kell mennie egy szupermarketbe. A polcokról rá mosolygó epret azonban gyakran hidroponikusan, fosszilis tüzelőanyaggal fűtött üvegházakban termesztették, általában még zöld állapotban szedték, több ezer kilométert utazott, mielőtt a polcokra került volna. Ez már nem mese, ez már inkább tudomány. 

De még ez sem biztosítja, hogy ezek az eprek ízben és tápanyagtartalomban olyan mesések legyenek, mint azok, amelyeket a mezőn szedtek le és a napon érleltek a vidéken, akkor, amikor az eper szezonja van: május végén és júniusban. Ugyanez vonatkozik a zöldségekre és a gyümölcsökre is – paprika, paradicsom, saláta és még sorolhatnánk.

A szupermarketek kínálata arra ösztönöz minket, hogy elfelejtsük, milyen évszak van… Viszont ha tudatában vagyunk, hogy minek mikor van a természetes szezonja,  egy lépéssel közelebb kerülhetünk az egészséges táplálkozáshoz. Régi szakácskönyvekből meríthetünk ihletet, jó, ha elgondolkodunk azon, hogy őseink mit ettek az évnek egy-egy adott  időszakában. 

Nem igaz, hogy télen nincs zöldség. Gyökérzöldségek – sárgarépa, petrezselyem, zeller, cékla vagy fekete retek, kelkáposzta, káposzta, alma – mindezek télire is tárolhatók, és mindezek házilag termesztve, tele tápanyagokkal. Fogyasztásukkal megkíméljük a természeti környezetünket, ugyanakkor teszünk valamit az egészségünkért is. Megemlítem még a savanyított káposztát,tipikus helyi szezonális termékünket. Nagyanyáink téli konyhájának fontos alapanyaga volt, és bizony ma is fontos vitaminforrás télen.

A téli hónapokkal ellentétben, amikor nálunk semmi sem terem természetes módon, megemlíthetjük a júliusi, augusztusi és szeptemberi hónapokat, amikor minden beérik. A helyi szezonális gyümölcsök és zöldségek – paradicsom, paprika, sütőtök, uborka, karfiol, sárgabarack, őszibarack, málna, dinnye, sárgadinnye – gazdag terméssel jutalmaznak bennünket.  Érdemes tehát a lehető legtöbbet kihozni belőlük az étrendünkben.

A szezonális és a helyi élelmiszerek a legegészségesebbek, amelyeket egy adott helyen, egy adott időben fogyaszthatunk. A dietetikusunk is ugyanezt a véleményt osztja. 

A spajz.sk oldalon rendszeresen frissülő interjúkat talál a gazdákkal, ajánlásokat a helyi piacokról, valamint  az egészséges táplálkozásról.