Újra jó üzlet a gyümölcs, zöldség? Termőföld nélküli nagybani zöldségesek Szlovákiában

Nagybani piac

(Budapest)

„A szlovákiai vevők nagyon jók, bár most kevesebben vannak, de sokat visznek. Az összes dinnyetermés 1/3-át elviszik a szlovákok“.

Nemrég egy ismerősömtől hallottam, hogy újra megéri gyümölcsöt, zöldséget árusítani Szlovákiában, csak kissé másképpen, mint ahogy azt a valamikori csallóközi meg a mátyusföldi fóliasátras termelők tették. A mai árusok egy része továbbra is ezt a látszatot kelti, ráadásul a legtöbb esetben portékáik minősége sem rosszabb, mint egykor.

Íme a bevált receptjük. Szerezz egy idősebb nénit, lehet nagymama is, ő lesz majd az árus. Bérelj egy helyet valamelyik település forgalmas piacán – Pozsonyban és Kassán, esetleg más nagyobb szlovákiai városokban mindenképp – egy állandó standot, aztán irány Budapest, a Nagybani Piac, és az ügyeskedők nagyot kaszálhatnak. Ez lenne a furfangos üzleti modell.

Mivel a rendszer működéséről további részletek és információk is érdekeltek, ellátogattam a budapesti helyszínre.

Itt nagyban történik az értékesítés, naponta, szombat kivételével kettőtől éjfélig vagyunk nyitva. Akik ide hozzák a zöldséget vagy a gyümölcsöt, általában hajnalban szedik, őket délután két órától fogadjuk. Vannak bejáratott termelő-kereskedő kapcsolatok. Bárki vásárolhat itt, de csak nagy tételben – tájékoztatott Földes Marika, a Nagybani Piac marketingért felelős munkatársa.

Több ezer tonna Szlovákiába

A budapesti piacon 15-20 szlovákiai kereskedő fordul meg naponta, ahol egyébként mindig minden van. A kérdés csak az, honnan érkezik. Itt télen is lehet nektarint meg cseresznyét kapni, mondta marketinges kísérőnk, de ilyenkor nyár végén zömmel a hazai áru dominál. Korábban, amikor a nagy üzletláncok még nem szálltak be a versenybe, jobb volt a helyzet, de még így is a magyarországi gyümölcs- és zöldségértékesítésében 40-50 százalék a nagybani piac részesedése.

Hány tonna gyümölcs és zöldség hagyja el évente a piacot?

Éves szinten 250 ezer tonna körüli ez a mennyiség, ehhez jön még az importáru, ez hozzávetőleg 180-200 ezer tonna.

Ebből mennyi megy Szlovákiába?

Erről nincs pontos információnk, a vásárlói belépés alapján az idei első félévben 2200 és 2500 közötti belépésszámuk volt összesen, a szlovákiai belépők az összes vásárlói belépések 4,5-5 %- a, ez naponta átlagosan 15-20 szlovákiai kereskedőt, vevőt jelent.

Az árun megjelölik, hogy honnan származik?

Igen, és azt is fel kell tüntetni, ki termelte, mi az áru pontos megnevezése, milyen a minősége. A NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végez. Volt már olyan eset, hogy autóba ültették a termelőt, hogy megnézzék, hol és mekkora a földje van, tud-e annyit termelni ott, mint amennyit ide felhozott.

Hamarosan véget ér a dinnyeszezon, az idén mikortól lehetett venni magyar dinnyét a piacon?

A szezon első dinnyéi Marokkóból érkeznek, aztán következik a spanyol, a görög és az olasz. Június végén bizony még nem volt érett a hazai görögdinnye, ekkor még import dinnyét árultunk. Tehát, ha az idei júniusról beszélünk, és szép volt a görögdinnye a hazai árusnál, az még biztosan nem volt magyar. Augusztusban pedig már nincs behozatal, mert nem éri meg. A sárgadinnyét viszont már termesztik itt is fóliasátorban, ez tehát már áprilisban, májusban is van. Persze akkor még drága. Ezután jön a szabadföldi.

Szlovákiában már június végén volt görögdinnye, hazaiként tüntették fel (Domáce, maďarské), azzal, hogy magyarlakta vidékről van (Zo Slovenska – pestujeme na „Maďarov“)…

Mivel Szlovákiában euró van, valószínűleg sokkal jobb áron tudják beszerezni az importárut, mint nálunk forintért. Ott aztán eladják, mint magyar gyümölcsöt? Hát ez hízelgő! Fontos, hogy elmondjuk, a magyar gyümölcsök zamatában, ízében érezni a kiváló termesztési feltételeket, a napfényes órák számát, a termőtalajt, esetleg a termálvíz közelségét.  Az ízvilága sokkal jobb!

Több esetben csak annyi van feltüntetve, hogy az EU-ban termett, Szlovákiában csomagolták. Mi erről a véleménye?

Itt szigorú az ellenőrzés, büntetik a csalást. Nálunk ki kell függeszteni, hogy honnan származik a gyümölcs és a zöldség. Ez a termelőkre és a viszonteladókra is érvényes. Van egy kódszám, amely végigkíséri az árut. Egy kisvárosi piacon viszont nem nagyon lehet megkülönböztetni az üzletembert és a kistermelőt. Van már olyan magyar répa az Alföldről, ahol homokos, laza a talaj, hogy nagyon hasonló, mint a holland vagy az olasz. Már az illat is becsapós. Ráadásul vannak bevált módszerek, amelyektől a paradicsom könnyebben megpirosodik. Azelőtt a magyar sápadt volt, most már a magyar paradicsom is piros!

A piacon

A budapesti Nagybani Piac többségi tulajdonosa és üzemeltetője a fővárosi önkormányzat. Mérete hatalmas, csaknem 35 hektáron terül el. 3750 négyzetméteren találhatók a fedett csarnokok és 1250 nem fedett eladóhely van. A zöldség és gyümölcs mellett árulnak itt virágot és télen fenyőfákat is.

Sok minden megváltozott, a kereskedelem struktúrája is modernebb lett a piac harmincéves történetében. Egy csomó mindent átvettek, megtanultak a hazai termelők az importárusoktól. Korábban nem tudták, mi a padlizsán, a koktélparadicsom, vagy a fürtös paradicsom. Csak néztünk, hogy mi is ez? Manapság meg már idehaza is termesztik. Tehát bővült a repertoár. Van már például magyar citrom is, itt a piacon megtalálta a hazai célközönségét, vegyszermentes. Persze, drágább, mint a behozatal ! – avat be a részletekbe kísérőnk.

Marika szerint kell a szakértelem és a jármű, mivel itt csak nagy tételben lehet  vásárolni. Vannak már itt is beszállítók, akik megveszik az árut és aztán kiviszik a vásárlóknak, vagy éttermek számára szállítanak. Az élet hoz olyan fordulatokat, amely megváltoztatja a vásárlási szokásokat. Most épp ennek vagyunk tanúi. Nagyon sokan ezért éjszaka rakják össze kisebb csomagokba a megvásárolt nagy tételeket, aztán reggel kiszállítják a megadott címre. Volt már online próbálkozás is, de a piacot, a friss árut nem lehet virtuálisan megoldani.

Itt valóban zajlik az élet, igazi piaci a zűrzavar, olyan, mint egy óriás börze. Közben targoncák szaladgálnak fel és alá, kisteherautók jobbra balra ingáznak. A kereskedők ládákkal rohangálnak, az árusok pedig rakodnak, majd az autón ücsörögve várják a vevőket. Az importárut egy fedett csarnokban árulják, a termelők pedig a szabad ég alatt, a teherautóból árulnak.

Miközben Marika az árakat kérdezgeti, mi is beszélgetésbe elegyedünk.  A robusztus dinnyés központnak nem látni a végét, mindenhol roskadozó faládák rengeteg áruval.

A szlovákiai vevők nagyon jók, bár most kevesebben vannak, de sokat visznek. Az összes dinnyetermés 1/3-át elviszik a szlovákok. Ezt a sárga belsejű görögdinnyét inkább a kínaiak veszik, a szlovákok a hagyományost keresik! – mondja egy dinnyeárus az Egerhez közeli hevesi régióból.

A piaci áru egynegyedét Szlovákiába viszik, ez nagy mennyiség. Nagyon szeretik a cseresznyét, a sárgabarackot! – újságolja egy Pécs környéki termelő.

A rimaszombati és dunaszerdahelyi jelzésű haszonjárművek ezalatt megrakodva suhannak el mellettünk. Pénzről egyikük sem hajlandó beszélni.

Jövök én hetente négyszer biztosan, Galánta környékére szállítok! – mondja a galántai rendszámú furgon sofőrje.

Akik irigylik a nyereségünket, csinálják utánam. Szombat kivételével minden nap este fél tíz körül indulok, éjfél előtt meg már itt rakodom, aztán irány az egyik pozsonyi piac, ahol hajnali öttől már a standunkon az anyósom árusít. Állandó visszatérő vevőink vannak, akik úgy tudják, hogy mi termeljük az árut. Ami egyébként kiváló minőségű. Fonnyadtat nálam nem talál” – közli a Komáromi járásbeli férfi.

Amikor a bevételéről kérdem, szűkszavú lesz:

Nézze, ha nem lenne hasznom ebből a melóból, akkor nem csinálnám. Most egyébként megy az üzlet, mert elég gyenge a forint. Tavaly a járvány idején leállt minden, sokáig a piacok is zárva voltak. Remélem, ősszel nem ismétlődik meg ez a szomorú helyzet, ami nekünk is nagy veszteséget okozott. Majdnem minden tartalékunkat feléltük! – sóhajt és máris a dinnyét és a paprikákat mustrálja.

Akárcsak Szlovákiában, Magyarországon is csökken a zöldség- és gyümölcstermesztés. Kiöregszenek a termelők, nincs munkaerő, az időjárás is változó. A technika fejlődésével viszont a kisebb vállalkozásokból is többnyire nagyobb gazdaságok lesznek, ezek pedig korszerűsítenek. Aki nagyban termel, annak nem marad más hátra, mint a Nagybani Piacon értékesíteni, esetleg a szupermarketek vagy a felvásárlók értékesítik a termékeit.  A Nagybani Piac pedig ellátja Szlovákiát is gyümölccsel és zöldséggel. A Felvidéken, például a Csallóközben hasonlóan jók az adottságok a gyümölcs- és zöldségtermesztésre, mint Magyarországon. Így önként adódik a kérdés, hogy miért nem lehet jobb feltételeket biztosítani a szlovákiai termelőknek?

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/36. számában.