Mobilon hívta kedvenc kecskéit

Péter Major kecskefarm

(Egyházfa)

„Sajnos Szlovákiában nehéz hozzájutni hazai kecskesajthoz, érlelthez pedig szinte lehetetlen.“

Hazai kecskesajtot kerestem a boltokban, reménytelenül, mert sehol sem találtam “Valamelyik farmon kellene próbálkozni!” – ajánlotta az egyik elárusító. Megfogadtam a tanácsát, vettem a fáradságot és felkerestem egy kis családi gazdaságot. A Szenchez közeli Egyházfán a Péter Major elnevezésű családi gazdaságban, Bogár Péter tulajdonos fogadott.

Az interjúból megtudjuk, hogy a kezdetekben próbáltak valahonnan jó minőségű, friss kecsketejet szerezni, de nehéz volt, ezért vettek pár kecskét. Van a házunk körül néhány hektáros terület, gondolták, hogy itt majd legelhetnek. Először csak tejet adtak el, aztán kezdtek sajtot is készíteni. Neveket is adtak a kecskéknek, van itt Eperke, Fidorka, Makaréna, meg Eugen.  Fontos volt számukra, hogy a kiváló minőségű termékeikhez legyen szép logójuk is. Az állatsimogatóba is jönnek az emberek Egyházfára, itt is meg lehet vásárolni, ezen kívül háztáji boltokban, a piacon is értékesítik termékeiket.

Mikor alakult a családi gazdaság, mekkora az állomány?

Egészségi gondjaink voltak a családunkban, ekkor került előtértbe a kecsketej. Próbáltunk valahonnan jó minőségű, friss tejet szerezni, de nehéz volt. A legegyszerűbbnek az bizonyult, hogy veszünk pár kecskét. Gondoltam, van a házunk körül egy néhány hektáros terület, itt majd legelhetnek. Először csak tejet adtunk el, aztán kezdtem sajtot is készíteni, és az állomány is bővült. Ez az átmenet viszont elég hosszadalmas folyamat volt. Amíg minden engedélyt megszereztünk a sajtgyártáshoz, az bizony 8 hónapig tartott! Én hobbiként gazdálkodom egyelőre, kertészmérnök a szakmám, a mezőgazdaságban dolgozom egy külföldi cégnél, a feleségem pedig óvónő, szabad idejében besegít nekem és bizony nagy segítséget jelent három fiunk is, akik alapiskolások.

Ha jól tudom, el is nevezték az állatokat, ők pedig már hallgatnak erre!

Bizony adtam neveket a kecskéinknek és hallgatnak is ezekre. A három fiunk által ismert mesevilágából, valamint a jelenleg divatos nevekből merítettünk. Van Eperkénk, Fidorkánk, Makarénánk, meg Eugenünk. Ő a bak. Tartunk két egyszarvút is, csak én tudom őket megkülönböztetni. Az egyik a Csöpi a másik pedig a Cili. Én is nevükön szólítom őket. Az is fontos számukra, hogy ki szólítja őket a fejéshez. Van úgy, hogy külföldre kell utaznom, ilyenkor az anyósom segít a fejésnél, hát őt nem ismerik annyira, mint engem. Hihetetlen, de előfordult többször is, hogy mobilon felhívnak, kihangosítanak, és úgy hívom a kecskéket. Ekkor sokkal nyugodtabban állnak sorba a fejéshez és több tejet is adnak.

Hogy telik egy-egy napjuk a farmon?

Mi csak reggel fejünk. Fél hat, hat körül elkezdem, hogy nyolc előtt végezzek, mert én viszem a gyerkőcöket iskolába. Tallósról is veszek friss kecsketejet megbízható forrásból, mert a sajt készítéséhez még nem elég a mi állományunk. Szerencsére már korszerű berendezések segítik a munkánkat. Van egy 300 literes a sajtkádunk, van érlelőnk és hűtőszekrényünk. Így egyszerűbb, mint amikor gázfűtéssel melegítettük fel a tejet, akkor állandóan ellenőriznem kellett a hőfokot. Most beírom a programot a receptúrám alapján, és készítem is a termékeket. Sokat segített, hogy a Baross Gábor-pályázaton nyertünk támogatást a technológiára. A nap folyamán, délutánonként készítem el a sajtokat és intézem a megrendeléseket.

Milyen sajtokat készítenek?

Van érlelt és friss sajtunk, különböző fűszerezéssel készített snidlinges, pikáns termékünk is. Nagyon szeretik a vevők a krémsajtot, amely a kenő, de a túrót is. Különlegességünk a kecskesajt karamellel, amely desszertként fogyasztható. Ehhez a karamellt is mi készítjük. Egy időben volt joghurtunk is, de nem sokan vásárolták. Fontos volt számomra, hogy a kiváló minőségű termékeinkhez legyen szép logónk is. Olyan ránk jellemző. Hát elkészült! Látható rajta 3 kis gida – ők a fiaim, a Nap, amely domináns – ő a feleségem, és ez a pásztor pedig én lennék. Számomra meghatározó az is, hogy ne csak vákuumba csomagoljuk termékeinket, hanem legyen egy szép papírdoboz, amely megkülönbözteti a termékeket, erre kerül fel a sajtot és a konkrét ízesítést megjelölő matrica. A fiaim rakják össze a dobozokat, hogy legyen mibe csomagolni, nagyon ügyesek, 100 darabot is elkészítenek egy óra alatt!

Hol értékesítik a termékeiket?

Minden szombaton járok piacra, Pozsonyba a Régi vásárcsarnokba árusítani, de házhoz is jöhetnek a vevők heti két alkalommal, délutánonként. Háztáji, termelői boltok is vásárolnak tőlünk. Sokan jönnek ilyenkor az állatsimogatóba, vagy csak úgy kiruccanni Pozsonyból, vidékre. Az ellést is úgy szoktuk időzíteni, hogy ez minél hamarabb történjen, mert ekkor még hiányzik a piacon a friss tej, nálunk pedig van. Visznek tőlünk árut például Bazinba és a környékre, de keletre, Eperjesre is szállítunk. Ezekben a boltokban nincs nagyüzemi termék, nagyon odafigyelnek rá. Valamivel drágábbak a portékák, de sokkal jobb minőségűek. Sajnos Szlovákiában nehéz hozzájutni hazai kecskesajthoz, érlelthez pedig szinte lehetetlen. Érdekesség, hogy például Árvában egy nagyvállalkozó kapszulákban értékesíti a kecsketejet, méghozzá immunerősítőként. Néhány bevásárlóközpontban a hazai helyett drága francia kecskesajtokat árulnak. Vannak olyanok is, akik külföldről hozzák be nagy mennyiségben a kecsketejet, például Romániából, ebből aztán készítenek egy átlagos nagyüzemi terméket, majd prémium árért eladják. Mindig meg kell nézni, hogy honnan származik az alapanyag!

Egyházfára délután érkeztem, beszélgettünk, kóstolgattuk a sajtokat, amikor azt vettem észre, hogy a körülöttünk futkosó kecskék csendesen elmentek aludni és egyedül maradtunk a teraszon. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy egyre többen döntenek úgy, a városi életet kecsketartásra, hajnali kelésre és természetközeli életmódra cserélik. Addig is, amíg talán egyszer én is emellett döntök, a farmokon vásárolt a www.spajz.sk oldalon is elérhető kecskesajtok idézik fel számomra az eltöltött kellemes perceket.

Az interjú megjelent a MA7 hetilpaban.