Ahol a legjobb ízeket is árulják – régiós piacmustra

Mindig felüdülés számomra, ha szombaton kimehetek a helyi piacra. Bárhol vagyok is, ezt sosem hagyom ki. Nemcsak nézelődőm, hanem rendszerint veszek is valamit, mert a helyi őstermelők gyümölcse, zöldsége sokkal gazdagabb ízvilágú, mint az üzleti, ráadásul a kézművesek portékái között is találok vonzó darabokat.

Jó hír, hogy a dél-szlovákiai régiók több településén is működik már termelői piac, több helyen van már piaci kódex is. Ez azt jelenti, hogy kizárólag őstermelők vagy kézművesek árusíthatnak, viszonteladók nem.

Ha nem csurran, csöppen

Somorján a városközpontban kapott helyet a kültéri piac. Szombat reggel vannak itt a legtöbben, de kedden és csütörtökön reggel is lehet árusítani. Az önkormányzat felügyeli és adja ki az engedélyeket.

A város tulajdonában lévő Area Kft-től lehet árusító asztalokat bérelni egy évre. Minden év februárjában tartanak árverést az árusító helyekre. Legutóbb asztalonként 35 euró volt a kikiáltási ár, de a legjobb helyek bérlete elérheti az 500 eurót is. Volt olyan kistermelő, aki csupán szezonálisan árul virágokat, így nem tudta megfizetni az aktuális 350 euró feletti bérleti díjat, ezért egy másik sorban lévő asztalhoz kellett átköltöznie. Négy asztal mindig szabadon marad, amelyeket azok a kistermelők foglalhatnak le, akik szombat reggel a legkorábban érkeznek a helyszínre.

A standokon paradicsomból, paprikából meg őszibarackból van a legtöbb, sokféle virágban gyönyörködöm, de tojásból, sajtból sincs kevés. Többnyire a környező falvakból érkeznek az árusok, de a közép-szlovákiai Zázriváról származó juhsajtokat, juhtúrót, közismertebb nevén brindzát saját hűtőkocsijukból árusítják.

– Egyházgellén van egy hektárnyi területünk, zöldséget, gyümölcsöt termesztünk. Immár húsz éve járunk Somorjára, ez a stand itt a szélső sorban már hagyományosan a mi helyünk – mondja Molnár Gábor kistermelő, aki feleségével együtt kínálja terményeit. Tükör Béla, a Bőshöz közeli Bakáról érkezett és dinnyeünnepet vagy „dinnyefesztet” hirdet, szlovákul és magyarul.

– Hajnali négykor készítettem ezt a kis reklámot erre a papírdobozra. Zöldségeket, illetve most főképp dinnyét árulok, kóstolja csak meg, milyen édes. Ezekben aztán nincs semmi vegyszer! – hangsúlyozza büszkén. Kérdem tőle, megéri-e szombatonként a jelenlegi benzinárakon húsz kilométernyi távolságból Somorjára jönni, de Béla mosolyogva válaszol.

– Ha nem csurran, csöppen. Nekem vannak helyi magyar és szlovák törzsvásárlóim, így megéri.

Miközben a kistermelőkkel beszélgetek, egy hölgy közli velem, hogy szerinte a legjobb piac a környéken a csiliznyáradi, de ez most a nyáron szünetel. Elmondja, hogy járt már Tallóson, az Esterházy-kastély udvarán szervezett termelői piacon, meg Gútára és Nagyfödémesre is eljár a piacokra.

– Ezt a somorjai forgatagot minden szombat reggel megszemlélem – közli.

A közép-szlovákiai sajtos hűtőkocsinál hosszú a sor áll, ezért arra gondolok, a sorban állás helyett felhívom a Koliba kapcsolattartóját, Záň Pétert, hogy megkérdezzem, mennyire sikeres a somorjai árusítás. Felveszi a telefont, és elcsodálkozik. – Odalenn, délen is kínálják termékeinket? Ezután megígéri, hogy hamarosan visszahív, de hát erre hiába vártam… Mégis inkább kivárom a soromat, hogy az eladóval beszélhessek.

– Minden szombaton itt vagyok, mert még van sok brindza, de a ZP Koliba cég termékei mellett egy másik farmról is szállítok. Ez a turóci juhfarm, innen van a brindza meg a zsincsica.

Több mint 400 kilométernyi távolságot autózom szombatonként, egy út 150 euróra jön ki, éjjel egykor kelek és kettőkor indulok Turócszentmártonból. Visszafelé, Nagyudvarnokban veszek kukoricát, búzát, amit otthon adok el.

Így már ésszerűbb az üzlet, de mintegy 30 százalékkel kevesebbet árulok mostanság, mint tavaly ilyenkor. A szupermarketek elérték, amit akartak, reggeltől estig reklámozzák az akciós, több esetben silány termékeket, ezért ott vásárolnak az emberek. Én 55 éves vagyok, feleségemnek virágüzlete van, adunk el az interneten keresztül is, palántákkal is foglalkozom, nekem ez így elég, de Szlovákia mezőgazdasága, a kistermelők nem fogják ezt bírni! – állítja Milan Bariančik.

Viszonteladók is vannak

A Galántai járás Nagyfödémes községében a helyi lóversenypályán kapott helyet a termelői piac. A helyi önkormányzat kezdeményezésére minden harmadik szombaton tartják, tudom meg Király Mária főszervezőtől, aki elmondja azt is, hogy nyáron kevesebb a látogató és a termelő is.

Tőle lehet bérelni sátrat, asztalt, padot, vagy akár a villanyáramhoz való hozzáférést is. Általában visszajáró vendégek a vásárlók, volt már olyan, aki az eddigi 13 piacból egyet sem hagyott ki. 70–80 kistermelő, kézműves, viszonteladó szerepel az adatbázisukban. Piaci kódex nincs, tehát van olyan árus, aki nem őstermelő. Volt olyan, aki kézművesként hirdette magát, de nem ő készítette a termékeket, ezt a többiek észrevették, szóvá is tették neki. Azóta nem láttuk.

Árulnak itt sütiket is, tejtermékeket, kolbászt. Jönnek a Komáromi, a Szenci járásból, de Nagykürtösről is. Volt olyan, aki délelőtt tízig eladott mindent, és már indult is haza – újságolja Mária.

Először a hústermékek standjához megyek. Kolbászokat, szalonnákat kínál, de nem ő a termelő, több helyen vásárol, az árut meg a piacokon eladja. A húsos stand mellett kézműves termékek sorakoznak, horgolt táskák, népi motívumokkal díszített konyhai kellékek.

– Én horgolom mindezt, aki ismeri a kézimunkát, tudja, mennyi munka! Dióspatonyból származunk, ott is van már termelői piac, de sajnos nem tudtunk eddig bejutni oda. Födémesen egész éves bérletünk van, hát ide járunk édesapámmal. Újdonság ez a sárga horgolt táskakollekció, az egyik retikül kisebb, a másik egy kicsivel nagyobb, de nincs más különbség, egy igazi anya-lánya szett – tájékoztat lelkesen a dióspatonyi Bára.

A házi tésztákat készítő hölgy csupán annyit árul el, hogy a tojást „háztól”, a lisztet boltban vásárolja, ezekből készíti a különféle száraztésztáit, amelyekbe aztán egy szikra víz se kerül.

Állatsimogatóra leszek figyelmes a túloldalon, ahol Molnár Kamilla és Miro kalauzol tovább.

– A következő hetekben megyünk Sárosfára, Vízkeletre majd Szencre. A leggyakrabban falunapokra járunk. Idén a Felvidéki vágtán mi mutattuk be gazdaudvarunkat, nagy sikerünk volt! Ha hívnak bennünket, akkor fizet az önkormányzat vagy a szervező. Ha pedig eladni jövünk, akkor az áru mellett állatsimogatót is hozunk. Vannak itt csirkék, nyulak, kecskék, bárányok – magyarázza Miro.

– Képzelje, egy báránynak négy gidája született, ez ritkaság – újságolja Kamilla. Gödöllőn, a génmegőrző intézetben, ahol régi, őshonos magyar baromfit lehet vásárolni, ott vettem a kakasom, ezt a csupasznyakút, és búbja is van. Lámák, szamarak is vannak, meg póni, és az egyik legősibb juhfajta, a hortobágyi racka. Mi készítjük a bálákat is, lóheréből meg szénából. 10 évig dolgoztam a Samsung vállalatnál Galántán, hát az stresszes volt! Most ezek az állatok kis nyugalmat nyújtanak – folytatja Kornélia, majd hozzáteszi, azt szeretnék, ha minél több ember megismerhetné ezeket az állatokat.

– Képzelje, most történt, hogy egy anyuka magyarázta a gyermekének, nézd ott a kis tehénke, és a barira mutatott, pedig nagy a különbség.

Szilvanapra készülnek Gútán

Gútán kezdetben a vízimalom, napjainkban a sportcsarnok mellett tartják a termelői piacokat. A malom környéke természetvédelmi terület, nagyon szép hely, de ha esett az eső nehezen lehetett megközelíteni. Az önkormányzat az új helyen is tervez felújítást, hogy a jövőben méltó helye legyen a hamisítatlan hazait áruknak, gyűjtöm össze az első tudnivalókat.

Tudja, most nyaralnak az emberek, a gazdák kinn vannak a földeken. Általában 50-60 termelő, kézműves van a piacunkon, de ma mindössze 22-en árusítanak. – újságolja Pikáli Róbert, a piac szervezője. Tavasszal ütötte fel a fejét a járvány, amikor már megtermett a retek, a saláta, de mindent hirtelen bezártak. Ekkor döntött úgy, hogy kialakít egy virtuális termelői piacot.

– Adunk, veszünk, segítünk a közösségi hálón, amelynek mára már 18 ezer tagja van. Fontos volt számunkra, hogy ne kelljen kidobni őstermelőink zöldségeit, gyümölcseit, hanem jussanak el az emberekhez, így a közösségi médián keresztül felvették egymással a kapcsolatot. Amikor elmúlt a járvány, nem akartuk abbahagyni, sőt, többen szerettek volna rendszeresen személyesen is találkozni – tudtam meg Pikáli Róberttől. Minden hónap harmadik hétvégéjén, szombaton rendezik meg Gútán a termelői piacot, hogy ne keresztezzék egymást sem a csiliznyáradi, sem pedig a tallósi piaccal. Gútára mindenki hozza a saját sátrát, de van egy szimbolikus bérleti díj, ez két négyzetméter területig, egy alkalomra mindössze 5 euró. Van kidolgozott kódexük, csak őstermelők és kézművesek árusíthatnak. Az itteniek azonnal észreveszik a nem hazai termékeket, vagy azt, ha valaki nem őstermelő. Egyébként finom ebédet is kapnak az árusok, minden alkalommal főznek nekik valamit a szervezők, a látogatásom napján lecsós húst kapnak.

Az adás-vételen túl egyéb szerepet is szán Pikáli Róbert az őstermelői piacnak.

– Nem ismerik a gyerekek az állatokat, már a zöldségeket, gyümölcsöt sem, a hagyományos ételekről nem is beszélve. Szeptemberben egy nagyszabású szilva tematikus napot szervezünk a piacon, lesz itt befőtt, szilvalekvár, különféle szörp, szilvalepény sütés, dagasztással együtt – invitál Róbert az eseményre.

A cirokseprűt árusító hölgynél sokan vásárolnak, és a bőrdíszművesnél is megállnak sokan, szemben pedig lekvárok, gyümölcslevek sorakoznak.

– Esztergomba is járunk árusítani. Ott működik a Kiskosár kezdeményezés, abba kapcsolódtunk bele. Előre megrendelik a termékeket az interneten, és itt csak átadjuk őket– mondja a karvai Finta Adrianna, aki férjével almaecetet, borokat és lekvárokat készít.