Fontos az étkezés kultúrája, ez hozza egymáshoz közel a embereket!

A Spajz portál a minőségi, helyi és hazai termékeket szeretné népszerűsíteni. Ezzel kapcsolatosan  az étkezésről, az élelmiszerekről, a jó ízű dolgokról beszélgetünk Bandor Éva színésznővel.

Olvastam, hogy nagyon szeretsz Szardíniára járni,  ott a hazaiak előszeretettel fogyasztják akár a kecskehúst, vagy a helyben sütött pékárut, kenyeret. Mi a kedvenc ételed? 

Szardínián a szárd kenyér, az fantasztikusan finom, abból hoztunk mindig kis kóstolót, de van ott több fajta finom kenyér. Ami nagyon izgalmas volt Szardínián, az a liszt, mert nem mindegy, hogy milyen lisztből készül például a szárd kenyér! Úgyhogy mi képesek voltunk hazacipelni a lisztet! El tudod képzelni, hogy ott bolyongtunk a polcok között, szárd lisztet kerestünk…melyik az a jó liszt, amelyet ki fogunk próbálni otthon. Lehet, hogy interneten is meg lehet rendelni. Én egyébként imádom Olaszországban és nemcsak Szardínián, de Szicíliában is, ahova több alkalommal visszajárunk, hogy jó az ételek minősége, vagy ha felállsz az asztaltól mikor elfogyasztod a finom ételeket és finom borokat, akkor egy jó hangulatod van. Nem hiába mondják, hogy amit megeszel, azzá válsz. Nagyon – nagyon fontos, hogy milyen minőségű ételeket eszünk! 

Tudom, hogy van kerted. Van olyan termék, amelyet az ott termett dolgokból Te készítesz? Befőzöl akár lekvárt vagy valami mást? 

Visszakanyarodok még egy kicsit Szardíniára és Szicíliára – Olaszországba, igazából ezalatt a 20 év alatt, mialatt visszajártunk Olaszországba, – Olaszhonba, mondhatnám már akár azt is, olyan, mintha hazamennénk. Igazából ott tanulta meg ember, hogy milyen az, amikor minőségi konyhával találkozik. Itt találkoztam ez ételek elkészítésének szeretetével. Azzal, ahogy az ételt elkészítik, ahogy kihozzák, ahogy tálalják, ahogy jó étvágyat kívánnak hozzá.  Én boldog vagyok, hogy megadatott, hogy egyáltalán találkozhattam ezzel az életemben. Egy ilyen konyhával, ilyen emberekkel. És ebből mindig hozunk haza is valamit. Hogy a kérdésedre válaszoljak, igen, ahogy lett egy kertünk, abban a kertben van bizony josta, van ribizli bokor. És minden évben gazdag a termés, készítem a ribizli szörpöket, a ribizli lekvárokat, a josta chutney-t, mindig valamit variálunk, és ezt nagyon szeretem! Ez a miénk, ezt mi készítjük és ez a mi védjegyünk! 

Biztosan egész más az íze, zamata a kertedben megtermett gyümölcsöknek, zöldségeknek és ha te magad készítesz ezekből valamit, akkor az még jobb, hiszen van ebben egy kis szeretet… 

Igen, meg pontosan tudod azt is, hogy mi az, amit használsz. Például mi nem permetezünk, nincsenek permetezve a ribizlibokrok és mindig gazdagon, roskadásig vannak tele ribizlivel. Eddig még minden évben így volt, nem tudom, hogy ezután is megadatik-e majd… Tudod, hogy a tiéd, télen kiveszed, egy friss kalácsra reggelire rákened a ribizli-, vagy a josta lekvárt… annyira finom. Igen, nagyon fontos, hogy ezt mi magunk készítsük el otthon. 

Van rá időd? Sokan arra panaszkodnak, hogy nincs idő ezeket elkészíteni… 

Hát igen, erre idő kell! Idő kell arra is, hogy az ember lecsipegesse a bazsalikom leveleket és készítsen belőle egy jó pestót. Idő kell ahhoz is, hogy a ribizlibokorról leszemezd a termést. Hozzáteszem, hogy van egy fantasztikus orosz darálóm… Ez érdekes, mert nekem bizony nem volt ilyenem korábban, aztán a nagynéném mondta, hogy „Évikém miért szemezgeted azt a ribizlit, hát itt van az orosz daráló, hát azt kell elvinned!“ Bevált! Csak beleteszem a ribizli fürtöket és gyönyörűen sajtolja! Így nem kell szemezgetni. 

Hát ez egy nagyon jó dolog, én nagyon nem szeretem a ribizlinél ezt a szemezgetést! 

Ez egy meditáció, konkrétan! 

Azok a termékek, amelyeket nem tudsz otthon elkészíteni, fontos számodra, hogy milyen minőségűek?  Megnézed azt, hogy miből készülnek, hogy honnan származnak? Például preferálod a helyi termelők portékáit? 

Persze, mindenképpen. Itt nálunk Révkomáromban van egy gazdag piac, ahova előszeretettel járunk. Azért is jó itt, mert akár egy jó kávét is meg lehet inni a barátainkkal, akikkel találkozunk a piacon. Miután bevásároltunk, megállunk egy kávéra és  közben megbeszélünk egy-két dolgot. De azért is jó, mert szerintem egy társasági esemény az, amikor szombaton kimész a piacra. Hazai termelők vannak itt, akiknek már ismered a termékeit. Például több éven keresztül ugyanannál a néninél veszed meg a tojást, meg a mézet, a káposztát vagy a paprikát, mert tudod, hogy az hazai,  és az ő földjén termett meg. Ez nagyon fontos! Egyébként nagyon könnyen le lehet buktatni azt, aki valahol megvásárolja és aztán a piacra hozza a  terményeket, vagy megismered azt, aki a sajátját árulja. 

Szoktál feltenni keresztkérdéseket? 

Igen! 

Például? 

Nem akarom, mert reklámnak bizonyulna, ha  esetleg elhangzik valamelyik üzletlánc neve. Vannak ilyen keresztkérdéseim! 

Ha valaki márciusban árulja a dinnyét, akkor nem biztos, hogy ő termesztette! 

Vagy decemberben a paprikát! 

Viszont így szezonhoz kötöttek a gyümölcsök, zöldségek, el kell fogadni azt, hogy nincs egész évben minden. Ha háztáji termelőtől vásárolunk, akkor minden terménynek megvan az időszaka…

Igen, az is nagyon fontos. Egyébként azt is érezni lehet, hogy a nap szabadföldön érlelte-e a paprikát vagy a fóliában érlelődött. Én most pár másodpercre leragadnék a paprikánál. Nagyon szeretem a késői paprikákat. Például tavaly október végén, november elején, olyan finom paprikák voltak. Hosszasan sütött a nap, hosszúra nyúlt a vénasszonyok nyara, ezek pedig olyan finoman voltak a nap által megérlelve… erős, dús, húsos, finom, zamatos. Olyan, amikor belevágsz a késsel és hallod a paprikának azt a reccsenését és azt a frissességét. Ekkor ráteszed egy finom vajas kenyérre… Szerintem ettől nincs finomabb! Nagyon szeretem! Valóban érezni lehet azt, hogy honnan jött, milyen forrásból és a paradicsomnál szintén.  Mert én lecsót is befőzök és paradicsomlevet is. Ilyenekkel töltöm a nyaramat.

Tehát, ha a csallóközi gasztronómiát összehasonlítjuk az olaszországi gasztronómia egy részével, van még mit fejlődnünk. Ott megadják az étkezés módját, egyfajta kultúra, idő is van rá.  Egy esemény, amikor a család találkozik, beszélget. Mit kellene változtatni?  Vajon hogy lehetne az itteni gasztronómiát is magasabb szintre juttatni? 

Az idő, az egy fontos tényező. Ne akarjunk, gyorsan meggazdagodni, pár perc alatt. Hanem tényleg időt kell szentelni és kiépíteni mindezt. A csallóközi emberek szerintem nagyon szorgalmas emberek. Én Párkány mellől származom, Kéméndről. Falun nőttem fel, és pontosan tudom mennyi munka van ott. Amikor az ember elkezdi a palántázástól egészen a szüretig:  amikor az uborkát leszedjük, vagy a paprikát, amikor a szőlővel kell törődni… mert nekünk szőlőnk is volt. Tehát aki szereti és hosszasan foglalkozik ezzel, aztán a saját termékeit árulja, azt a minőséget ugyanúgy tudja biztosítani, mint amit Olaszországban megveszünk. Ha időt szán rá, mert minden idő kérdése. Ne álljunk hozzá úgy, hogy „úgyis megveszik”, meg „úgysem tudják”! Tisztelje az ember azt, amit árul és azokat is, akiknek árulja! Szerintem ez nagyon fontos.  Ami még szintén fontos, hogy Olaszországban a szocializmus nem szedte szét úgy a mezőgazdaságot  mint Szlovákiában, illetve Csehszlovákiában. Nem likvidálta a kistermelőket, hiszen nálunk megszűnt a kistermelés. Ezt láttam otthon is, a saját nagyszüleimnél. Úgyhogy ilyen szempontból van mit behozni. Az étkezés kultúrája pedig nagyon fontos, mert ez hozza egymáshoz közel a embereket, a gasztronómia. 

A kistermelők és Bandor Éva lekvárja is elérhető lesz majd a Spajz portálon, megkóstolhatjuk majd! 

Nagy örömmel! 

Köszönöm a beszélgetést!